Hát sajnálom, itt a vége :) Elég szar lett, de remélem azért nektek tetszeni fog. Azért jól esne egy pár komment, de ha nem írtok azt is elfogadom. Már megszoktam,hogy semmibe veszik a munkáimat :) Szóval olvassátok el jöhetnek a nem tetszettek úgyis csak azokat kapok mostanában és hát akkor ennyi.
Ui.: Aki kért véleményt a Justinos blogról: Nekem nagyon tetszik, csak elsieted a dolgokat, az a legjobb, ha érdekes résznél hagyod abba. Ne történjen meg minden egy részben, mert elfog fogyni az ötleted utána pedig már unalmas lesz a blog! Remélem segít ez a pársoros kritika! :) De nekem nagyon tetszik Így tovább ;)
dal1
Csak ültem és vártam. A könnyeim potyogtak. Egész életemben egy ilyen lányra vártam,mint ő. Megtaláltam és talán el is veszítettem.
*2 órával később*
Már 2 órája itt ülök és még semmi. Már egy csomószor kerestem a főorvost de nem tudott jönni,mert bent volt Taylornál. Nem tudom,hogy mit csinálhat ennyi ideig. A srácok már voltak itt de el kellett menniük egy megbeszélésre Sam pedig valamilyen kezelésen van.
Amikor megláttam egy orvost kijönni Taylor szobájából felcsillant a szemem.
-Zayn Malik?-kérdezte.
-I-Igen én vagyok. Taylor hogy van?
-Bemehet hozzá.-mosolygott.
Akkor jól van. Egy hatalmas kő esett le a szívemről.
-Köszönöm.
Kinyitottam az ajtót és megláttam a gyönyörű arcát,ahogy rám mosolyog. Odamentem és leültem mellé.
-Szia.-suttogta.
-Édesem.-simítottam meg az arcát. -Hogy vagy?-kérdeztem.
-Már sokkal jobban.
-Miért tetted ezt?
-Hát...-motyogta és a könnyek lefolytak a hófehér csodálatos arcán.
-Kérlek mondd el.
-Félek,hogy elhagysz.-próbált feljebb ülni.
-Sosem hagylak el.-csókoltam le egy könnycseppet az arcáról.
Megöleltem ő pedig csak zokogott. Megígértem,hogy többé nem mondom azt neki,hogy ne sírjon. Hagy adja ki magából. Ez a legjobb neki.
-Kérlek mondd el. Kérlek.-suttogtam.
-Azért csináltam mert csókolóztam Liammel és annyira szeretlek te nem érdemled meg. Nem bírtam megküzdeni a lelkiismeretemmel. -mondtam.
-Ezért nem kellett volna.-nyomtam egy puszit a homlokára és könnycsepp kíséretével.
-Sajnálom..
-Taylor!
-Igen?-kérdezte meglepetten.
-Csak azt akarom mondani,hogy Nagyon nagyon szeretlek és soha az életben nem foglak elhagyni és senki sem állhat közénk. Örökké veled akarok maradni. Te vagy életem szerelme.
-Én is Szeretlek.
Egy hosszú csókot nyomtam puha szájára mintha ez lenne utolsó, de első is.
-Emlékszel az első csókunkra az esőben?-mosolyodtam el ahogy visszagondoltam.
-Igen. Miért?
-Hát..-nevettem,-Nem volt merszem igazából megcsókolni csak amikor Harry hazajött és annyira jó kedve volt és kijelentette,hogy ő megcsókolt téged.. hát mit ne mondjak. Olyan fura érzésem volt. Legszívesebben sírtam volna,de inkább elmentem hozzád és megcsókoltalak. Az volt életem legszebb estéje.
-Tudod mire jöttem rá?-kérdezte.
-Mire?
-Arra,hogy érdemes élni.. a szerelem az amiért érdemes. Ez a legcsodálatosabb érzés.
*Taylor szemszöge*
Sosem gondoltam,hogy egyszer sikerülni fog. Mindig azt hittem,hogy ha sikerül akkor végre megkönnyebbülök és nem kell többé szenvednem,de nem így történt. Ezúttal küzdöttem,hogy sikerüljön felébrednem. Nem tudom meddig tartott de nagyon hosszúnak tűnt. Sok álmom volt. A legtöbb álmom szörnyű volt. Küzdöttem. Ahogy csak tudtam.
-Kérhetek tőled valamit?-kérdezte Zayn.
-Persze.
-Hagyd ott az iskolát.
-Micsoda?-kérdeztem meglepődve.
-Azt akarom,hogy csak a tánccal foglalkozz. Kérlek.
-Tudod ahhoz,hogy igazi táncos legyen belőlem ahhoz Los Angelesben kéne élnem ugye?
-Nem érdekel. Akkor kimegyünk Los Angelesbe.
-Zayn, ez lehetetlen. Neked itt van családod, itt kell élned.
-Oké, mennyi idő kéne ahhoz,hogy olyan szinten legyél mint az a hogy is hívják? Ch.. várj nem jut eszembe.-nevetett.
-Chachi?-nevettem el magam.
-Igen azaz.-mosolygott.
-Nem tudom, kb 1 év.
-1 év LA-ban nem is olyan sok..
-Hát igazából nem.
-Én szeretném ha 1 évre kiköltöznél Sammel és én pedig legalább 2 hetente meglátogatnálak. Mit szólsz?
-Tudod, erről aput is meg kéne kérdezni.
-Igen, és csak annyi,hogy én állom az utazást, a szállás, sőt még a tandíjat is.-kacsintott.
-Mi?Az nem lehet.-ellenkeztem.
-De lehet.
-Túl sokba kerülne. Nem engedem.
-Már pedig most nem te fogsz dönteni.
-Ó,te... ne akard,hogy kimondjam mi.-nevettem.
-Egyébként Samnek van valami mondanivalója.-kacsintott.-Most befog jönni.
-Úgy érted,hogy beküldöd vagy megjósoltad,hogy most befog lépni az ajtón?-nevettem.
-Vicces.-vigyorgott és kisétált az ajtón. Szóval az első a megfelelő megoldás.
Egy picit elgondolkodtam és amire felnéztem apu már ott ült mellettem. Hihetetlen,hogy képes ilyen halkan besurranni.
-Szia picim.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szia.
-Van egy jó hírem.-mosolygott.
-Húha, na had halljam.
-Egy műtéttel kitudják szedni a daganatot.-mosolygott.
-Úristen apaaaaaaaaaaaa. Neeeeeee most komolyan?-néztem rá könnyes szemmel.
-Igen.-mosolygott.
-Most igazán boldog vagyok.-mosolyodtam el.
-Öhm.. tudom,hogy nem akarsz erről beszélni,de miért tetted ezt?-kérdezte.
-Tényleg nem akarok erről beszélni, félek,hogy elítélnél. Nem tehetem.
-A lányom vagy. Sosem ítélnélek el.
-Nem vagyok benne annyira biztos.
-Ennyire nem lehet rossz. Muszáj megtudnom kicsim.-szorította meg a kezem biztatásképpen.
-Hát.. apu ez nagyon bonyolult,most nem vagyok olyan állapotban,hogy elmondjam.-folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Rendben. Szeretnéd,hogy magadra hagyjalak?
-Igen.
dal 2
Kisétált az ajtón, én pedig rögtön zokogásban törtem ki. Sosem gondoltam volna,hogy sikerül megtennem. Talán nem is akartam teljesen. Ha visszatekerhetném az időt nem tettem volna meg. Most akkor minden egyszerűbb lenne,nem kéne magyarázkodnom. Miért ilyen nehéz az élet? Tönkre tettem magam. A kezem.. undorító. Csak reménykedni tudok,hogy eltűnik,de nem fog. Egy rossz döntéssel mindent tönkretettem. Már csak egy esélyem van.. Újrakezdem az életemet Los Angelesben.
*2 hónappal később*
-Összepakoltál kicsim?-kérdezte apu.
-Igen.-mosolyogtam.
Megfogtam a 2 bőröndömet és húztam magam után. Beraktam a kocsi csomagtartójába aztán visszamentem a házba.
-Nagyon hiányozni fogsz erre az 5 napra,de szombaton találkozunk édesem!-nyomott egy hosszú,forró csókot a számra Zayn.
-Imádlak.-mosolyogtam.
-Na ne, itt hagysz minket?-biggyesztette le a száját Harry.
-1 évre elmész?-ölelt meg Niall.
-1 év hosszú nagyon.-motyogta Louis.
-Hiányozni fogsz nekünk.-ölelt meg Liam.
Igen, már mindent megbeszéltünk és béke van mindenhol. Persze,most hogy megtalálta élete szerelmét Sophie-t nagyon boldog. Igazából össze is illenek. Nézzük,hogyan is találkoztak. :
Voltam egy kurzuson ahol nagyon jó barátnőm lett Sophie és persze érdekes módon ez a kurzus 9 órás volt, azaz minden órában megtanultunk egy koreográfiát amit egy gálaféleségen elő is fogunk adni. Na de nem ennyire egyszerű ez,hogy mindenki. Csak a legjobbak akiket kiválasztanak a tánctanárok.
Nagy mázlira engem és Sophie-t ki is választottak. Nagyon boldogok is voltunk.
-Taylor, mikor lesz a gála?-kérdezte Louis.
-Minden bizonnyal holnap, de ezt már vagy 10x elmondtam tegnap óta,hogy nagyon izgulok,mert ,,holnap után gála" de te valószínűleg nem figyeltél rám pöcsfej.-hadartam el a végét.
-Oh, lehet.. mindegy. És hánykor lesz?
-7.-mondtam.
-Már alig várom.-vigyorgott Harold.
-Remélem rajtad kívül még lesznek jó csajok.-vigyorgott Niall.
-Nem csalódtam.-nevettem el magam.
-Te leszel a legjobb.-nyomott egy puszit az arcomra Zayn.
*Gála napja*
-Wahhh, remélem nem fogom elbaszni.-mondtam Sophine-nak.
-Te biztos nem fogod de én igen basszus.-nyavalygott.
-Ne már. Biztos nem. Na jó ne legyünk ennyire pesszimisták. Jók leszünk és kész!-vigyorogtam.
-Na készen vagytok?-jött be az egyik tánctanár az öltözőbe.
-Igen.-szólt a tömeg.
-Akkor jó mert mi jövünk.-vigyorgott.
Mindenki nagyon izgult, de amikor elkezdődött a zene minden gond elszállt. Előadtuk 9 perces táncunkat majd mindenki ment a maga dolgára, igazából nem is tudom mi lehetett ez talán valami tehetségkutató ami most indult, de attól függetlenül jól éreztem magam.
-Fúú, nagyon jó voltál.-ölelt meg Zayn.
-Bizony.-kacsintott Niall majd egy csoportos ölelés következett.
-Taylor, be sem mutatod a barátnődet?-húzogatta a szemöldökét Liam.
-Liam Sophie, Sophie Liam.-mondtam ahogy azt szokás.
-Szia. Liam vagyok.-vigyorgott Liam.
Amire odanéztem addigra kb egymást ölelgették, úgyhogy ez ilyen ,,szerelem első látásra" kapcsolat.
-Srácok nagyon hiányozni fogtok.-mondtam egy könny kíséretével és beültem a kocsiba.
-Szeretlek. Szombaton találkozunk.-nyomott egy búcsúcsókot a számra Zayn.
-Én is. Sziasztok.-integettem.
Csak remélni tudom,hogy ez az év csodákat fog hozni a számomra. Új barátok, Új város, Új Taylor, Új élet. Viszlát London.